Bloodforest városa

*Kisebb hátitáskájával a vállán lassan,óvatosan lépked az idegen városban,hisz így fiatal vámpírként talán nagyobb veszélynek van kitéve,mint egyszerű halandóként.Mégis tudja,hogy nem szabad mutatnia félelmét,így szaporázza lépteit,valami szállást keresve.Közben figyeli a körülötte sétálgató embereket.Olyakor fura érzés keríti hatalmába..mintha vámpír lenne a közelben.Elhesegeti a gondolatot,pedig tudja,az lenne a legjobb,ha megtalálná azt a vámpírt,aki pártfogása alá venné.Mégis egyenlőre magányosan bolyong a sötét utcákon.Hosszú órák múlva talál egy kis hotelt,melyet megfelelőnek talál,hogy meghúzhassa magát.Kivesz egy kis szobát,ledobja cuccát,majd lefekszik aludni.Komoly kihívással,és ki tudja...talán halálával is kezdődhet a holnapi nap. Mégs reményekkel teli szívvel hajtja álomra fejét,és bízik benne,megtalálja végre önmagát,és megleli azt a közeget,mely nem nézi ki természete miatt.*

*Egy zöld motor viharzik át a városon. Vezetője maga sem tudja igazából merre is akar menni. Cél nélkül száguldozik a városban. Nem tudja mi tévő legyen. Agytekervényei egyre csak pörögnek.*
~És most?! Mi lesz velem?! Hogyan tovább?! Áh, az az idegbeteg állat legalább alap dolgokra megtaníthatott volna, nem pedig elpucol. Azt sem tudom, hogyan egyek! Te jó ég... mikor ettem én utoljára?!~
*Leparkol egy majdnem összedőlt ház előtt. Leveszi bukósisakját és megrázza hosszú haját. A mocit kitámasztja és körbenéz. Mivel szállásra nincs pénze, váltó ruhát sem hozott magával a szűk fekete bőrnadrágon és a vörös fűzőn kívül, gondol egyet és berúgja a kovácsoltvas kaput, amit így is csak a szentlélek tartott egyben... A leesett kapuval nem törődve végigsétál a kis ösvényen, ami a bejárati ajtóhoz vezet. Megáll az ajtó előtt és alaposan megnézi magának, majd egy hirtelen mozdulattal berúgja.*
~Akkor a lakás probléma megoldva.~
*Elvigyorodik és belép a házba. Pont ahogy sejtette. Mindent pókháló borít, a bútorok összetolva és fehér lepedőkkel letakarva. Körbejárja a két emeletes házat, majd leszedi a lepedőket és begyújt vele a kandallóba.*
-Mennyivel otthonosabb így...*Moromogja, majd összedörzsöli tenyereit és ledől a kandalló előtt lévő kanapéra. Magára húz egy lyukas pokrócot és a tüzet nézi. Egy darabig csak bámulja és a jövőjén gondolkodik, azon, hogy vajon mi lesz, ha találkozik egy vámpírral, hogy fok étkezni és egyáltalán valaha összefut egyel is... Aztán felkel és járkálni kezd. Kiül az ablakba és a csillagos eget bámulja, kiélvezi a könnyed szellő mozzanásait.*

*a városban sétálgat, éppen egy fekete fiatal vámpírt nézett ki vacsijának. Gyors és tapasztalt mozzanatokkal csap le rá, szerencsétlennek esélye sincsen Adrianával szemben... gonosz mosollyal és éhes tekintettel veti magát a zsákmányra*

*Az ablakban ülve kiszúrja a vörös vámpírt. Hirtelen elhatározza magát.*
~Vagy meghalok vagy nem.~
*Gondolja és kiugrik az ablakon, lassan odasétál a vámpírnő közelébe. Nem szólítja meg, csak figyeli, miként táplálkozik. Már nagyon korog a gyomra.*

*mikor már jóllakott, feleleli a fejét, lenyalja a vért a szájáról és pontosan evendír szemébe néz* Mivan kilány? Éhes vagy? Gyere, van még itt neked elég vér... *int a fejével a lánynak, a fekete vámpír még életben van, szóval... még meleg is a vörös nedü*

*Hálásan rámosolyog a nőre és odasiet a félholt fekete vámpírhoz. Belemélyeszti hatalmas szemfogait és mohón szívni kezdi a vérét, észre sem veszi és percek alatt kiürül a testből az életadó nedű. Nem mondhatni, hogy jól lakott, de legalább nem éhgyomorral mászkál a vűrosban. A földre ejti a hullát és a vámpírra néz.*
-Köszönöm. A nevem Evendír. *Várja, hogy most mi fog történni és egyre nagyobb benne a kíváncsiság.*

- Én adriana vagyok. És te örülhetsz, hogy összefutottál velem. ahogy elnézlek, nem sokáig húztad volna ki tovább, jól gondolom? Mióta vagy itt a városban? és egyáltalán, mióta vagy vámpír? *kérdezi, és közben a körmeit vizsgálgatja*

-Tegnep és az is tegnap.*Válaszolja és a nőt fürkészi.*
-Elhagyott a mesterem, miután vámpírrá tett. Azt sem tudom, ki volt az.*Mondja és lehajtja a fejét.*

- akkor nincs gond, ez egyre elterjettebb szokés erre felé. Van hol laknod? Mert ma még nem vinnélek magammal, előbb szeretnélek jobban megsmerni... szóval, ha túléled az éjszakát, akkor már pirosponttal indulsz nálam.

*A félig ledőlt házra mutat, ami előtt a motorja is parkol.*
-Az ott az én otthonom. Az éjszakával pedig nem lesz gond.*Kacsint.*
-Köszönök mindent.*Mondja és Adrianára vigyorog, majd hátat fordít és felteszi bukósisakját, berúgja motorját és elviharzik. Száguldozik még egy darabig, nézve az utat, a mezőket, majd visszafordul és visszamegy lepukkant otthonába. Begyújt a kandallóba és az ablakba ül. Ma sem alszik.*

*miután a fiatal vörös elment mellőle, ő még elkap magának egy fehét vámpírt is, hogy jól belakmározzon, és csak ezután tér vissza a kastélyba*

*Hangosan korgó gyomorral ébred,és érzi semmi ereje nincs..*
~Muszáj ennem,különben elpusztulok,mielőtt elkezdhetném életem.~
*Felöltözködik,magához veszi kardját,majd úgy dönt szerez magának valami élelmet,legyen az bármi,aminek vére vörös,és életet meríthet belőle.Kifelé lépdel a szállodából,de már a portás látványától is vérben forognak szemei,hisz napok óta nem jutott táplálékhoz.Kiér az utcára,és sietve keresi első áldozatát.Percek múlva,melyek hosszú óráknak tűnnek meglát egy magányosan kószáló halandó kislányt,aki maciját szorongatva bolyong a sötétben elkeseredetten pityeregve.A fiatal vámpírnő lassan,erőtlenül lépked oda hozzá,majd elhaló,halk hangon szólal meg.*
- Szia kislány,eltévedtél netán?
*A gyermek némán bólogat remélve,hogy a nő segít neki megtalálni a hazavezető utat,de ehelyett csak erős fájdalmat érez nyakán,majd megszűnik körülötte a világ,és meghal.Morana a gyermek friss vérétől ittasan lépked tovább az utcákon,immár újult erővel,még vérre éhezve.Tudja ideje lenne már ismeretséget kötnie az itteni vámpírokkal,hisz egyedül esélye sincs az életre.Mégis sarkon fordul,és hazaballag ideiglenes otthonába.*

*Érzi, h zuhan, de a szemét nem tudja kinyitni, csak zuhan, és egy puffanással ér földet. Keményre esett. Szépen megmunkált padló, ami vámpírokat ábrázolt. Kicsit megijedt ahogy meglátta őket, de elkezdett vonulni, a kivilágított termen keresztül. Egyre jobban érdekelte a hely, de egyedül volt. Csak úgy kongott az ürességtől a hely, ezért kiment, h megnézze, mi egyáltalán ez a hely.
Kimenve meglátott egy kastélyt. Tiszta volt a levegő, és egy kicsit vérszag volt. Nem hittem, h gyilkosság történt itt, hiszen nem látott eddig senkit, így visszament ahova érkezett.*

*Haylin a városban sétálgat... Nos megkell hagyni, hogy éppen jókedvében van, ugyanis nem öl meg mindenkit ok nélkül, csak néhány ember vérét oltja ki, dehát azt csakis a táplálékszerzés miatt... Így ez annyira nem gáz dolog. Tehát miután jóllakott letörli arcáról a vért, és alaposabban körülnéz a városban*

*Egy pillanatra behunyja a szemét, és máshol találja magát. Egy városban, tele vámírokkal, akik mindenfelé járkálnak. Ő is elindul, mivel még új, sok vámpír megbámulja, és ő is rájuk néz. Egyszer csak, nekimegy egy lánynak hátulról, akit kis híján fellök.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak fellökni! -mondta maga elé emelve a kezeit.*

*Majdnem elesik, de mivel most kivételesen jó kedvében van és nem is a vörösek közé tartozik, így ööö hát nem mosolyog, de azért valami pofát vág, ami elvileg nem rossz szándékú, de mindenki máshogy láthatja...*
-Semmi gond...

*Kifújja a felgyülemlett levegőt, és ránéz a lányra.
- Köszönöm. A nevem Delia Rose, a tied? Te mióta vagy itt? -darálja gyorsa a kérdéselet, és felsegíti a lányt.*

*Hát ő nem híve a kedvességnek és az udvariasságnak, vagyis Haylin az a fajta elvont, és magábazárkózó típus, de ha már így ráköszöntek meg ilyenek... Hát akkor miért is ne barátkozzon? Egyrészt jókedvében van másrészt meg unatkozik...*
-Én Haylin Landorf vagyok, és nem rég érkeztem...

*Miután bemutatkoztak elindulnak valamerre.
- Te is? Én csak most és nem is tudok semmit, de biztos, h volt vmi célja velem a sorsnak, és azért kerültem ide. -mondta.*

-Ohh hát én is csak így idesodródtam... Utzgattam és elaludtam és itt dobott le a busz! *ezen elneveti magát, de sajnos igaz és hát ez az életmódja elkísérte őt egy jópár évig...*

*Nevet Haylin tréfás mondatán, és kérdezget tovább.
- És te eddig hol voltál? -vigyorog.*