A város főtere

A főtér egy hatalmas tér, ahol a vámpírok és halandók egyaránt megfordulnak. Íratlan szabály a vámpírok között, hogy itt nem támadhatnak egymásra. Ha mégis megteszik, az háborús ok.

*azért itt száll le, mert félti Silast, persze ezt nem mondja ki, legalább is nem nyíltan, itt viszont úgy ahogy biztonságban lehet szárnyak nélkül is. Amint földet érnek, elereszti őt, és eltűnteti a szárnyait. Mélyen beléleggzi az éjszaka friss emberi vértől teljes illatát*

-Kösz a fuvart! *kacsint egyet* Nem kell aggódnod értem, a tőreim nálam vannak és tudod hogy párbajban verhetetlen vagyok! *bíztató mosoly* Ez nem teljesen igaz, de meg akarja nyugtatni Hannah-t* Akkor elmeséled mi történt veled? Vagy majd vacsi után?

- inkább utána *kacsint* éhgyomorra még hallgatni sem jó a regéket*neveti el magát, majd a tömeget pásztázza, ami kivételesen most egész szép felhozatallal rendelkezik. Azonnal kiszúr magának egy fiatal férfit, akinek minden fölösleges tett nélkül a vérét veszi, majd egy újabb pasit szipolyoz ki... így már talán azt lehet mondani, hogy nem éhezik*

-Rendben, kibírom, de kérlek ne verj át! Hallani akarom! *közli Hannah-val, majd vadászatra indul. Huzamosabb válogatás után, kiszúr magának egy 16 év körüli lányt. Semmi extra nincs benne, nem divatnőci, sem pedig könyvmoly. Sima, egyszerű lány. A kedvence. Szóba elegyedik vele, bevetve vámpírbáját, kacérkodik vele, majd magához öleli. Mélyen belefúrja arcát a lány barna loboncába, beleszippant. Szorítsa megerősödik, megroppantja áldozata testét, majd fogait kivillantva beleszúrja a lány nyakába. Egyre csak szívja és szívja, majd a halál beállta előtt elengedi, hadd élvezze ki utolsó perceit ez a tünemény. Vacsi után visszatér Hannah-hoz* Remélem jól laktál! Most pedig legyél szíves beszámolni, mert aggódok!

- ugyen minek aggódsz? eddig sem fogott ki rajtam senki, hát ez után sem fog... csupán nem voltam a legjobb passzban, ezért én is emgsinylettem az összecsapáat. Természetesen egy vörössel futottam össze, ő persze nem járt olyan jól, mint én... most már a lelke a pokolba ég, mivel megöltem. De a piszoknak volt annyi lélekjelenléte, hogy mikor már megkapta a halálos sebét, még az utolsó erejével belém vágott egy tőrt. Pont a vállamba... *szemei megvillannak, miközben visszaemlékszik az esetre* Aztán meg egyszerűen rátapostama fejére, amitől a koponyája összetört, az agya meg beszennyezte a cipőmet... szörnyű egy történet...

-Atya ég, és a cipő jólvan! Remélem nem érte trauma szegényt! *elkomorodik, majd elneveti magát* Rendben, megnyugodtam. Ha megölted, jól tetted. Én sem szívesen hagyom életben őket, kivéve ha nekem kell menekülnöm előlük. De erősödik, mint mindenki más, és előbb utóbb én is olyan jó harcos lehet mint ti!

*elneveti magát* Ne aggódj, a cipőm jól van... és te már most jobb vagy, mint a legtöbb korodbeli, szóval nem lehet egy szavunk se. Aztán ne félj, idővel neked sem fognak tudni ártani azok a dögök, csal úgy, ha hibázol, mint én legutóbb... de ez meg a korral jár *beszél még mindig vigyorogva*

-Vigyázz mert szenilis leszel, az pedig csak a vesztünkkel fog járni! *kuncog* Nos köszönöm az elismerő szavakat, de sajnos itt a tény, hogy túl vakmerő voltam s ennek következtében elveszítettem a szárnyaimat! Bízom benne hogy vissza fogom kapni, ha nem, felkeresem Agathat. Nem tudok belenyugodni, hogy akár...*elharapja a mondatot, kimondani is szörnyű lenne.*

- szerintem még várj azzal a felkereséssel...*ezt teljesen komolyan mondja* Nem tudom, hogy miért nincsenek szárnyaid Silas, de ne légy felelőtlen. Agathának egyenlőre egy szót se a dologról. Inkább próbáld meg előhívni őket... hátha sikerül. Gyerünk!

-Rendben, de még gondolati síkra sem tudom hozni....*elhúzza a száját, kiegyenesedik és koncentrál. Mikor elsőként hívta elő szárnyait, előidézi azt a képet, erőlködik de semmi. Újra nekivág, most egész testével és mentális erejével szárnyaira koncentrál, majd hirtelen megörcsöl a gyomra mintha gyomorszájon verték volna, s térdre rogy. Vért köp fel* Ez...ez..eddig még nem történt. *néz kétségbeesetten Hannah-ra*

*elkerekedett szemmel figyeli az eseményeket, már tudja, hogy gond van, az első pillanatban, amikor érzékeli Silas testének "szenvedését" így szinte azonnal uténa kap, mikor a földre rogy. Mint egy anyuka, letörli a vért Silas szájáról, majd magához öleli, csak hogy nyugtassa* Nem lesz semmi baj, rendben? Nem hagyom, hogy bajod essen, megígérem!*közben már azon töri a fejét, hogy mit kellene csinálnia*

*Nem válaszol, igazából nem bír, hiszen a fájdalom eluralkodik testén és csak remeg. Biztos méreg, hisz más nem tehet benne ilyen kárt. Mikor etste valamiskét lenyugszik, megtartja magát, hogy ne nehezkedjen annyira Hannah-ra, majd bólint hogy megpróbál megnyugodni* Még csak nem is éreztem hogy lenne mit előhívnom....*mondja remegő hangon a nőnek*

- Sss... ne beszélj most. -a szeme idegesen jár, hogy figyelje az esetleges ellenfeleket, bár itt elviekben nem támadhatnak, de biztos, ami biztos. Amikor meggyőződött róla, hogy szerencsére ők az egyetlen vámpírok itt, akkor felsegíti Silst, majd az ide érkezésükhöz hosnoló módon magához voja őt, és visszarepül vele a kestélyba*

*Bólint mást nem tehet. Ha akarna se tudna szólni, túlságosan meggyengítette őt ez a kisérlet, szárnypróbálgatásáról. Belekapaszkodik hannah-ba ahogy ereje engedi, s arcát a nő mellkasára szorítja hogy a szél ne ne vágjon ar arcába olyan erősen. ebben az állapotban igen érzékeny*

*A főtér mellet száll le, hogy ne legyen túl feltűnő az embereknek, s az arra járó-kelő halandókat ejti el áldozatul. Miután jóllakott kisétál a főtérre és a bazárokat nézegeti, fura hogy éjszaka ilyen nagy az élet a városban. Szerencsére egy vámpírt sem érez a közelben*

*hatalmas szárnyaival csapkodva a város fölött cirkál, viszont olyan magasságban, hogy a halandók nem szúrhatják őt ki, talán egy nagyobb madárnak nézhetik. Hannah viszont most nem emberekre pályázik, ezért nem is érdeklik a szürke kis pontok őt... Kiszúrja Silast a tömegben, ezért úgy dönt, felhagy egyenlőre a feladatával. leszáll az egyik magas ház tetejére, ahonnan jól rá lehet látni a térre, és figyel... tudja, hogy a férfi hamarosan megérzi a jelenlétét*

*Épp az egyik árusnál nézegeti a gyertyákat igazán szépek és egyéniek, drágák, de persze ez nem gond. Kinéz egy gyönyörű vörös-fekete színűt, semmi különös mégis megtetszik neki. Elvesz még egy zöldet, s távozik a helyszínről. Út közben megérzi Hannah-t, s felrepül hozzá a ház tetejére.* Szép j estét, hát te? *kérdi majd leül*

*vállat von hetykén* Csak a dolgomat végzem, látom te viszont inkább szórakozol *pillant a gyertyákra* elárulod nekem, hogy mire kellenek ezek... a... gyertyák? *értetlen tekintet, valahogy soha nem szerette a "misztikumnak" ezt a fajtáját* Vagy talán titok? *pislog Silasra*

-szeretem őket! Főleg az illatosakat. Nem tudnám megmagyarázni mi az értelmük, talán hangulatot csinálnak, amiért én rajongok! *kuncog* Kíváncsi lennék milyen dolga lehet egy agadfajta parancsnoknak! Csak nem vörös-ördögöket keresni?

*fancsali képpel hallgatja Silas nagy óráját a gyertyákról, aztán meg felvonja a szemöldögét, mikor a munkája kerül szóba* Ráhibáztál, azonban most nem céltalanul keresgettem őket, hanem egy meghatározott személyt kell kiiktatnom. Már egy ideje a nyomában vagyok, játszunk egymással... hol ő mutatja meg magát, hol pedig én jelzem, hogy még a nyomában vagyok. Legalább nem unatkozok.

-Megtudhatom ki a személy? Már csak azért, mert ha látnám, vagy találkoznék vele tudnék neked szólni vagy üzenni. Megkönnyebíteném a helyzeteteket! *elmosolyodik s közelebb megy Hannahoz*

- kedves tőled, hogy így felajánlod a segítségedet, de azt hiszem jobb, ha ebből az ügyből kimaradsz, nem venném a szívemre, ha emiatt esne valami bajod. Nem kispályás az a vámpír, és így is veszélyben vagy, bizonyára már tudja, hogy kik azok, akik közel állnak hozzám. Tulajdon képpen ezért is vagyok most itt, amikor megláttalak odaföntről, megkönnyebbültem, hogy még életben vagy.

Hm, ilyen nagy veszély lenne? Nem is gondoltam volna...*elfintorodik* Rendben akkor megpróbálok vigyázni, de ha leírnád ki ő és tényleg meglátnám gyorsan tudnék érted üzenni, úgy még eséle is lenne hogy megmenekülök! *angyalia arc*

- hát rendben *sóhajt* az illető férfi, a jobb szárnyán vagy egy seb, vagyis inkább lyuknak mondanám, az arcán *mutatja, hogy hol* pedig egy forradás húzódik, a halántékától egészen az álláig. Szerintem azonnal fel fogod ismerni, ha megpillantod, de tényleg legyél vele óvatos... nem éppen ép eszű.