A város főtere

Már a kinézete sem valami megnyerő, én is remélem nem futok vele össze. Vagyis ha megerősödök akkor állok elébe! *kacsint* De oké szólok ne izgulj, nem vagyok öngyilkos típus, még nem... De te is légy óvatos, amúgy harcoltál már vele, csak csak most keresed?

- szerinted, honnan vannak a sérülései? *vigyorodik el* Már egy ideje követem őt, de olyan akár egy kígyó, mindig sikerül kicsúsznia a kezeim közül, azonban egyszer az ő szerencsecsillaga is lehullik az égről, valószínűleg az én kezem által.

-Remek! Csak azért kérdeztem, mert ha már harcoltatok és még nem bírtál vele akkor gond van. De az még a jobbik eset ha eddig sikerült megszöknie, szerintem! Kíváncsi lettem rá, hogy ki lehet az a szuper vámpír, akinek sikerül meglógnia a nagy Hannah elől! *kuncog*

- azt hiszem, egy kicsit sokra tartasz engem Silas. *azért mosolyog, mert tetszik neki a "nagy" jelző* Én sem vagyok ám mindenható, ő meg mindig jó helyen mutatta meg magát, a segítség gyorsan ott volt számára. Általában egyedül mozog, de ha valahol összefutok vele, hirtelenjében egyből több vörös is lesz mellette, hogy segítsék őt, ha megtántorodik. Egyszer úgy is elkapom.

-Talán, neked is több feketével kéne megjelenned, úgy biztosan nem menekülne! Nem venné el semmi sem a figyelmedet, s úgy minden meglenne oldva! Szólj pár embernek ha gondolod beállhatoka seregedbe! *mondja nagyszemekkel, örülne ha végre csinálhatna is valamit*

- seregembe? *elneveti magát* általában jobb szeretek egyedül dolgozni, és így van ezzel a legtöbb magunk fajta is, nem szeretek másokra vigyázni, miközben dolgozok, az veszi el a figyelmemet, ha valakiért aggódnom kell... vagy figyelem, nehogy baja essen. *Silasra pillant* Te pont ilyen személy vagy... úgyhogy ne nézz ilyen boci szemekkel rám! *azért meg lehet győzni... csak ahhoz kevés a bociszem*

-Akkor? Akkor mivel tudnálak meggyőzni? Vagy bizonyítsak? Szívesen csak mondj valamit, annyira szereték már csinálni valamit, elmúlt az újonc korszakom és csak párszor harcoltam, aból az egyiknél is a szárnyaim bánták...szóval ha nem akarod hogy bedilizzek válassz!

*sóhajt, majd gondterhelt tekintettel vizslatja Silast* most ez részleges fenyegetés akart lenni? *legyint* nem kell semmit tenned, te már így is hozzám nőttél, hozzám tartozol... nem kell bizonyítanod... jól van, legyen akaratod szerint, elvégre szabad világban élünk. Csatlakozhatsz...

-Nagyszerű! *majdhogynem Hannah nyakába ugrik de inkább mégsem* Nefélj már, te tanítiottál annyira béna nem lehetek és megigérem vigyázni fogok magamra, nem kell pátyolgatni engem, megtudom magam védeni! És kell egy erős tag is a csapatodba! *angyali arc*

- aha... *jegyzi meg sokat mondo tekintettel* Akkor te "erős tag", majd meglátjuk miként vállsz be a csapatomban. Ha nem tudsz beilleszkedni, magadra vess. napi 24 órából 20-at általában kint vagyunk, és cirkálunk a kiosztott terepen, már ha van célpont, úgyhogy kezdheted is a keresését. nekem letelt a "munkaidőm", és még meg kell hallgatnom a többiek beszámolóit. *kiterjeszti szárnyait* Holnap tőled is várom a jelentést, aztán nehogy meggondold magad, ha majd túl sokat kérek tőled... *ölt nyelvet Silasra, majd elrepül Darkmoonba*

-Csak 20 óra? Hm, túl engedékeny vagy! *mondja gúnyosan, majd miután elrepül Hannah, maga is szárnyra kap és indul keresgélni...most legalább nem céltalanul bolyong a városban, hanem megbízásból. Mennyivel jobban hangzik így, nem igaz? Nos, elrepül az város főterétől és körbejárja a várost*

*Nemrég ért Bloodforestbe, és egész idáig a vörösek elől bújkált. Most végre kimerészkedik ő is a főtérre, bár nagyon óvatos, és próbál figyelni rá, hogy egyetlen vámpír se tudja megközelíteni.*

*Egyedül kóricál, mert ugyan kimással is tenné. Kifosztható zsebeket keres, mivel ez fő foglalkozása. Sikeresen beszerez egy tömött pénztárcát egy férfitől, aki vastag aranylánccal a nyakán lép ki a boltból, tárcájával, telefonjával a farszebében. Mire a kocsihoz ér, három különbséget lehet felfedezni korábbi és jelenlegi portréja között. Hiányzik a tárca, a telefon és az aranylánc. Tichva pedig rég egy sikátorban lapul velük a kukák mögött láthatatlanul.*

*már egy ideje a városban van, és most érkezett el a főtérre. Nagyon óvatosan mozog, nem szeretné felhívni a figyelmét sem a vörösönek sem a feketéknek arra, hogy egy magafajta fehér vámpír itt van. Úgy lehet, ha nem rendelkezne kellő tapasztalattal, már régen Redwoodban lógnak valamelyik cellában, és éppen kivéreztetnék.*

*Mégiscsak észrevesz egy vámpírt, bár az fehérnek tűnik (nem mintha Gwenda még csípőből meg tudná állapítani...) Nem megy közelebb, inkább menekülőre fogná, ha nem épp abba a sikátorba menne be, ahová előzőleg egy másik kiscsaj is. Így akarva-akaratlan belebotlik Tichvába.*
- Te mit keresel itt? *kérdi első megdöbbenésében.*

- Pénzt! *feleli morogva, hogy a kuka mögött felfedezték. Elpakolja a bankókat, az üres tárcát pedig a szemetesbe dobja. A láncot a tenyerén méricskéli.* - Ezért is kapot néhány százast. *állapítja meg, és feláll.* - Valamiből nekem is élnem kell, nem? Mit bujkálsz itt? Fekete vámpírt láttál? Én láttam egyet, de már lelépett. Az a kicsen Vadúr vagy ki volt.

*felvont szemöldökkel fordul a sikátor felé, ahová az imént egy vámpír szaladt, kétli, hogy a másik két fajból lett volna, hiszen akkor nagy valószínűséggel rátámadt volna. Ezért óvatosság ide vagy oda, de a sikátor felé indul, ahogy közeledik megérzi, hogy fehérrel van dolga, és ráadásul nem is egyel hanem rögtön két vámpírral. Amint elér a sikátor szájához, majd belép a sötétjébe elköhinti magát*

*Reflekszből ugrik be a kuka mögé, Tichva mellé, majd ahogy rájön, hogy valószínűleg nem most akarják felkoncolni, kidugja az orrát.*
- Ki vagy te? *kérdi a jövevénytől. A kislány miatt nem aggódik, pedig róla valószínűbb, hogy hátbaszúrja,de legalábbis az értékeitől megszabadítja...*

*Lenéz a bokájánál gugoló nőre, és rámordul.* - Ha elejtettem valamit, fel ne vedd! *majd a jövevényre néz* - Mi van itt ma, fehértalálkozó? A feketék most mentek el, szóval jókor jöttök. Dolgozni sem tudtam miattuk mostaáig. Azok a sötétek mindent észrevesznek. Szóval szia, te kivagy, és te is ki vagy it a lábamnál?

*elmosolyodik a kis jeleneten, majd megáll kellő távolságban a lányoktól, nem akarja megijeszteni őket jobban, bár valószínűleg rájöttek már, hogy nincsenek közvetlen veszélyben* Az én nevem Kath, és mint azt az okos kis hölgy mondta, fehér vámpír vagyok, ahogyan ti is...

- De jó... *sóhajt fel.* Az enyém Gwenda. *mutatkozik be, majd a kislány felé fordul.* És te? Pénzkereső? *kérdi "udvariasan"*

- Tichva *feleli vállat vonva* - ti régen errefelé éltek? Én csak nemrég érkeztem, de errefelé marhanagy a vámpírforgalom! Ennyit én még életemben nem láttam. Ha tudom, inkább maradok Berlinben. Régen ott éltem... *eltűnődik* - Nagyon régen...1941-ben.

*biccent Gwen felé illendőségből, aztán kissé elkerekedett szemmel hallgatja Tichva sztoriát* Ha olyan régen volt már, akkor hogyan lehet, hogy még nem jutottál öhm... szóval magasabb szintre kislány? Ki teremtett egyáltalán? *kérdezi összeráncolt homlokkal*

- Ilyen rég? *vonja fel a szemöldökét.* - Én csak pár hete lettem vámpír... És valamelyest közelebbről származom *morogja.*

- Hé! Én épp elég magas vagyok! *háborodik fel* - Nem ilyen csitri. *megvetően bök Gwendára.* - Tudom én a nevét annak a stricinek? Berlinben volt. Kivittek valami vonathoz, a pasi meg lerángatott róla, és megharapott. Lekéstem a vonatot, anyám meg elment vele, és sosem jött vissza. Egy darabig Berlinben éltem, aztán túl sűrű lett a bombaeső, és leléptem. Mentem amerre a lábam vitt. Most meg itt vagyok. Eddig nem sok fehéret láttam, azokat is csak futólag.