A város főtere

- akkor azt hiszem, jó helyen jártok mind a ketten. Itt van a közelben a fehér vámpírok kastélya, ahol minden fajtársunkat szívesen látunk. Ott lehetőségetek van arra, hogy megtanuljátok kezelni a képességeiteket, és nem utolsó sorban kiismerjétek a másik két fajt, azok gyengéit, hogy miként élhettek sokáig. Ha van kedvetek, akkor elviszlek titeket oda... *sorozó beszéd meg volt, még egy kedves mosolyra is futja*

*Történelmi ismeretei segítségével beazonosítja a Tichvával történteket, majd sóhajt, ehhez most inkább nem fűz megjegyzést. Katherinára néz.*
- Az jó lenne, de mit kell tennünk érte? Semmit nem adnak ingyen... kivéve a pénztárcákat, ha jól láttam *néz ismét Tichvára.*

- Rosszul láttad, ez kemény munka, és megvan az eredménye, ha jól csinálja az ember. Most például én tudok Kat-nek fizetni a szállásért veled ellentétben. *von vállat* - Ha rendes leszel, meg is hívlak. Már ha nem nagyon borsos az ár. Ha igen, akkor csak holnap megyek, addig összegyűjtöm.

- félreértitek a dolgot szerintem. Nem kell semmit sem fizetnetek azért, hogy ott élhessetek, legalább is nem pénzben. A kastélyban vannak bizonyos szabályok, amiket be kell tartani, de szerintem ez nem okoz majd gondot, legalább is Gwen, neked bizonyára nem *vigyorodik el* Amit tehettek cserébe az annyi csupán, hogy eljártok az oktatásokra, ahol a képességeiteket fejlesztitek majd az idősebb és magasabb rangban lévő vámpírok segítségével.

- Ez nem is hangzik rosszul... *mosolyodik el, bár kicsit kényszeredetten, nem igazán bízik az idegenekben, pláne nem a vámpírokban...* Akkor mégsem kell meghívnod *fordul Tichva felé.*

Gynakaodva néz Katherinára* - Ez valami hajléktalanszálló oktatással egybekötve? Na jó, nekem mindegy, ha ingyen van, felőlem kipróbálhatjuk. Rendben Gwenda, nem hívlak meg. Meséltem már, hogy svájcban ettem egy Katherina nevű lányt, akinek volt egy Gwendolin nevű tehene? *trillázik vidáman*

*csak mosolyog a lányok szavain* meglátjátok, jól fogjátok magatokat érezni, és ami a legfontosabb, hogy ott biztonságban lesztek... gyertek, mutatom az utat *alindul kifelé a sikátorból, és közben azon filózik, hogy Tichvával mennyi gondja lesz... amint kiér a sikátorból szinte megfagy benne a vér, megredmed és a falhoz simul* Vörös... *suttogja, hogy felfogják a lányok a veszélyt*

- Hurrá... csak késlekedik a katasztrófa, sosem lehet elkerülni *morogja, és ő is meglapul (ebben profi).* - Ezt vegyem sétrésnek, Tichva? *kérdi a lányt picit szigorúan.*

- Konkrétan mit? *hökken meg, mert nem nagyon érti, de Kath szavaira a falhoz lapul.* - Az hát, vörös. Salindának hívják, vagy minek, tegnap is itt kolbászolt. A barátnője valami krisztina. *tájékoztatja a népet* - Vadászni jár el, de tegnap levadászott egy fehér vámpírt is.

*elsötétedik a tekintete*
~ szóval ezért nem tért vissza Rebeca...~
*gondolja magában, nem óhajtja megosztani ezt a többiekkel, és most csak az a dolguk, hogy életben maradjanak, a bosszú ráér később is. Hátra pillant, hogy megnézze megvannak e még rendben a lányok, és közben figyel... nehogy kiszúrja őket az a vörös*

- Szerencsére tegnap még nem bújtam ki a szállóból... *morogja halkan.* Remélem, most nem vadászni van itt... akárki is legyen ez. Kath, arra is megtanítanak, hogy hogyan üldözzük el innen a vöröseket?

- Nem dehogy, csak vacsorapartnereket keres. *feleli a szemét forgatva* - Ha elég sok viccet tudsz, talán jól kijössz vele, próbáld meg! Azt meg nem lehet megtanulni, csak néha egy-egy bombával segíteni rajta, hogy nehogy túlszaporodjanak.

*Gwen szavai arra klsztetik, hogy higgadt gondolkodásra sarkallja magát* Elviekben van rá mód, hogy elüldözzük a vörösöket... mi, fehérek szeretünk a tudományra alapozni, és bizony vannak olyan vegyi szerek, amiktől rosszul lesznek, és ha szerencsénk van, akkor elmennek a közelből. Csak az a gond, hogy nem hoztam magammal belőle és nem lehet csak úgy fél perc alatt előállítani, szóval marad a B terv. Mivel úgy látom, nem akar egyhamar elmenni, ezért én kimegyek innen és magamra vonom a figyelmét. Ti meg spurizzatopk a folyó felé... amentén eljuttok egy tisztásra, ott találkozunk. *milyen optimista*

- A szellemeddel vagy a hulláddal? *kérdi csípőből.* Úgy nézem, a vacsorapartnert a fogaira keresi ez az illető... Tichva, az említett bombák közül nincs nálad véletlenül legalább egy?

- Mindig van. *von vállat* -Nekem sem tetszik a fuss én majd maradok ötlet, a csaj megvacsoráz téged, mint a tegnapit. Bízd rám, én már ismerem ezeket. *kacsint, és elővesz néhány apró golyót.* - Sajnos most erősebb nincs, de ezek elegek lesznek, hogy mi messzire járjunk, mire összeválogatja a lábait a macskakövön.

*nem esik valami jól a büszkeségének, hogy egy újoncra kell bíznia az életét, de valóban igazuk van, eleve rossz ötlet, amit felvetett, ígyhát bólint* rendben, akkor rajtad a sor Tichva. Abban a pillanatban, ahogy robbannak a ... golyók, mindannyian szárnyrakelünk, és meg sem állunk a kastélyig, rendben?

*Bólint, hogy rendben, és már gondolatban készíti a szárnyait. Még szerencse, hogy legalább repülni megtanult...*
- Hajrá, kislány! *bíztatja Tichvát, aki lehet, hogy vagy hatvan éves, akkor is fiatalabbnak néz ki nála *

-Csak bízzátok rám! *kacsint* - Nem először csinálom! *azzal lassan kisétál a siátorból. Rá van írva, hogy ő egy szegény, gyámoltalan gyerek, aki egyedül van, és épp vacsorára való, hiszen hogy is tudna védekezni. Rámosolyog a vörösre* - Hello, meg tudná mondani, errefelé hol kaphatnék szállást? *Shahinda érdeklődve nézi a gyereket, akit ő nem szívesen eszik, de a kölyök fehér, szóval ellenség, anno enni kell. És mindent a jó ügyért, mert a kisvámpírból is nagyvámpír lehet egszer. Tehát kivillan a foga, ahogy válaszol a gyereknek.*
- Azt már felesleges keresned kicsikém! *a kislány felé lendől, de megtántorodik, mert néhán golyóra lép, melyek összevissza gurulnak a talpa alatt.*
- Ezek meg hogy kerültek ide? kérdezné lenézve, ha lenne rá ideje, de nincs, mert hirtelen a golyócskát hangos csattanással porfelhővé változnak, és Shahinda lába térdtől lefelé elszáll. A vámpírnő felüvölt, de a kiscsaj már fecskerajt játsszva húz délfelé.*

*A főtéren sétálva vörösekre vadászik. Az utóbbi napokban majdnem elvesztette az egyik tanítványát miattuk, úgyhogy most meg akarja bosszulni a sérelmet. Mikor megpillantja Shahindát, elhúzza a száját, hiszen ha ezt a nőt támadja meg, nem biztos, hogy megvédené a tanítványait... inkább csak felhergelné még jobban a vöröseket. Kibontakozik az árnyékból és felfedi a jelenlétét. Falnak dőlve várja meg, míg Shahinda észreveszi, addig is a tőrével játszik.*

*Észreveszi Agathát, és felhúzza a szemöldökét.*
- Nocsak a feketék úrasszonya? Mi újság felétek? Csak nem valami vélt sérele? *néz a tőrre gúnyosan*

- Vélt? Ugyanmár... *hűvös mosoly.* Csak úgy tűnik, hogy az embereid pont az én tanítványaimat szemelték ki vacsorának. Márpedig ezt egy bizonyos ponton túl nem tűrhetem...

*Ismét felhúzza a szemöldökét és nvet.* - bizonyos ponton túl? És melyik is az a bizonyos pont? Bár nekem ugyan mindegy, nem szeretem a vámpírvért, maradok a halandóknál. Hacsak néhány kis fekete kamasz nem szemtelenkedik velem, vagy az enyémekkel. aki nem tudja az illemet, ne csodálkozzon, ha csacsorává válik!

- Igazán? *vonja fel a szemöldökét.* Ez új, ilyen vörösről még nem hallottam *cseppet gúnyos a hangja, és hitetlenkedő.* Ha velem szemtelenkedik egy fekete kamasz, én is ellátom a baját, és épp ezért tudom, hogy akit majdnem megöltek az embereid, nem egy szemtelen példány volt.

*Vállat von* - Nem tudok róla, de ha valaki megszegte a hallgatólagos fegyverszünetet, hát intézd el vele. Én magam fehéret sem eszem, nem bírom az ízét. Ami meg az emberedet illeti, ezek szerint csak Majdnem halt meg. Tehát nem történt gyilkosság...Ilyeneket a feketék is elkövetnek, nem ritkán...

- A feketék csak bosszúból tesznek ilyet. Némely vörös puszta szórakozásból. Mondd, neked nem szokott eszedbe jutni, hogy olykor megzabolázd az embereidet? *gúnyos a hangja, de elteszi a tőrét, jelezve, hogy nem áll szándékában vérre menő párbajt vívni.*